Doruo-völgye – Európa egyik legszebb vasútvonala

2017-11-03, Dia

A portói kirándulásunk középső napját a Douro völgyének felfedezésével töltöttük. Méltatlanul kevés szó esik az utazós portálokon erről a vidékről, pedig mindenképp megér egy rövid, egynapos túrát.

Porto - Pocinho vontaúton a Douro-völgyében Portugáia.Porto – Pocinho vontaúton

A legkorábbi vonattal szerettünk volna indulni, amiről majdnem lecsúsztunk, mert csak a pénztárnál lehetett jegyet venni, mi pedig a vonat indulása előtt pár perccel érkeztünk meg az állomásra. A vonaton próbáltunk taktikusan helyezkedni, és minél nagyobb ablakfelület mellé ülni, mivel látványos vonautat ígértek az interneten fellelhető bejegyzésekben.

Douro-völgye a vonatról és a teraszosan művelt szőlő.

Douro-völgye a vonat ablakából

Duoro-völgy Portugáliában

Douro-völgy

Másfél óra zötykölődés után tényleg csodálatos látvány tárult elénk, bár Misi ennek első félóráját végigszunyókálta, eközben én két kézzel tapadtam az ablaküvegre, amin keresztül lehetetlen feladatnak tűnt normális és a látványhoz hű képeket készíteni. A Douro folyó szorgosan kanyargott a teraszosan megművelt szőlőültetvények között, a vonat pedig a folyómedret követve igyekezett Pocinho városka felé. 3,5 óra után végül elértük a végállomást, ahol egy klasszikus galao (tejeskávé) és pingado (espresso kis tejjel) elfogyasztása után visszaszálltunk a vonatra, ugyanis a helyi kóbor kutyát és egy szép csempés falat leszámítva nem nagyon volt mit nézni, így visszavonatoztunk a majdnem egy óra vonatozásra található Pinhaoba.

Csempe és virágok Pocinho vonatállomáson

Csempe és virágok, idill és giccs Pocinho vonatállomáson

Több variáció is létezik arra, hogy mit nézzünk meg, ha a völgyben járunk, de a járat elég ritkán jár ahhoz, hogy mindösszesen csak egy települést célozzunk meg, de azt kényelmes tempóban. Nem titkolt szándékom volt ugyanis, hogy ne csak henyéljünk és borozzunk, másszunk meg valami magaslatot, ahonnan gyönyörű kilátásunk nyílhat a völgyre. Így esett a választás a népszerű Pinhao-ra, ami Pocinhoval ellentétben tényleg érdekes lehet a turisták számára.

Pinhao vonatállomás

Pinhao vonatállomás

Némi bóklászás után kerestünk egy helyet, ahol konszolidált áron megebédelhettünk (a vonatállomástól legmeszebb eső és egyben legolcsóbb csehót választottuk), majd megvettük az aznapi vásárfiát, a szalmakalapomat, amely hű társam volt az út további részében, és megmentett egy esetleges napszúrástól, ugyanis kiderült, hogy míg Portóban csupán 25 fok volt, 150 km-rel beljebb az ország belsejében viszont már inkább 35 fok.

Kutya a portugál csehóban

Kutya a portugál csehóban

Miután jóllaktunk, indulhatott a csúcstámadás, amit rekord lassúsággal teljesítettünk. Minden 150 méter után megálltunk fotózni és bámészkodni, majd Misi lebonyolított egy fél órás telefonbeszélgetést is a padkán ülve, mindeközben pedig lenulláztuk a vízkészleteinket, így az utolsó 10 perces szakasz meglehetősen megerőltetőre sikeredett, de a kilátás mindenért kárpótolt.

Douro-völgy Portugáliában Pinhao kilátójából

A kalap és a csodás kilátás a völgyre

A nehéz túra után megajándékoztuk magunkat egy kis borteraszon való ücsörgéssel és gondtalan kóstolgatással a Quinta do Jalloto pincészetben, ahol egy úriember nagyon nagy odafigyeléssel szolgált ki minket mindaddig, míg be nem toppant egy francia család, és akkor annyira el lettünk felejtve, hogy három bor helyett csak kettőt tudtunk kóstolni, és visszafelé szinte futólépésben szaladtunk le a dombról, hogy elérjük a vonatunkat. A srác szerint a lefelé vezető út 15 perces gyaloglással teljesíthető, nekünk inkább 35 perc lett, de szaladva. Természetesen sikerült kicsit eltévednünk, így a birtok szőlőin keresztül vágva- és mászva értünk vissza a városba. Végül időben leértünk, és szerencsénkre még ülőhely is jutott a vonaton, így a 3 órás hazautat békés bóbiskolással tölthettük.

Pinhao szőlőbirtok Portugália

Lefelé a szőlőbirtokon keresztül

Bár nem volt túl eseménydús programunk aznap, de így is nagyon elfáradtunk, főleg a mászás miatt, másrészről pedig nem voltunk felkészülve ilyen fokú hőségre, sem lelkileg, sem pedig fizikailag. A kirándulást viszont mindenkinek meleg szívvel ajánlom, ha Porto környékén jár, és nem sajnál egy egész napot elvonatozgatni és elborozgatni.

Douro-völgy Portugáliában a lemenő nap fényében

Hazafelé a lemenő nap fényében

Fotók: Baki Mihály és Dobó Diána

Összes kép aláírással kiegészítve:

Kommentek