Világörökségek nyomában – Tomar, Fátima és Batalha

2017-06-16, Dia

A kronológiai sorrendet kicsit megtörve ugrunk egyet június elejére, amikor is szüleim látogatására került sor, mi pedig csatlakoztunk hozzájuk az egyik autós túrájukra a néhai Ribetejo és Beira régióba. Az UNESCO világörökségei közül a tomari Krisztus-rendi kolostort (Convento de Cristo) és a batalhai Győzelmes Szűz Mária kolostort (Mosteiro da Batalha) látogattuk meg, és útbaejtettük a kissé túlértékelt Fátimát is. A nem megfelelő tervezés miatt az alcobaçai kolostor, ami szintén a világörökség része, már nem fért bele a programba.

Tipp: Ha erre járunk, Fátimát hagyjuk a végére, hiszen éjjel-nappal nyitva van az érkező zarándokok miatt.

Tomar – Convento de Cristo

Tomar Portugália Santarém kerületében található, Lisszabontól másfél órányi autóútra. Állítólag a várost is érdemes megnézni, de idő szűkében mi csak a kolostort látogattuk meg. A kolostor a templomosoknak épült a 12. században, az 1600-as évekig bővítették, és 1843-ig szerzetesek élték ott mindennapjaikat. Az épületeket belső udvarok tagolják (ún. kerengők), és a legszebb része a templom, ami a jeruzsálemi Szent-Sír templom mintájára készült. A templom belseje valóban lenyűgöző, nem is hasonlít az általunk eddig meglátogatott templomok közül egyikre se, kör alakú, a középen egy nyolcszöggel, amit oszlopok határolnak, körülötte pedig az  ún. szentkörüljáró található. A szentélyt 16. századi, Mánuel stílusban készült festmények díszítik. (Mánuel stílus: késő gótika és a kora reneszánsz sajátos változata Portugáliában. Nevét I. (Nagy) Mánuel portugál királyról kapta.)

Azt olvastam valahol, hogy 3-4 órát ajánlatos eltölteni a kolostor falai között, de mi kb. 1,5 óra alatt végigjártuk. Több idő nem hiszem, hogy szükséges volna, ha csak nem szeretnénk minden sarokba is benézni. A mosdót keresve sikerült elkeverednem a végtelen kerengők és épületek között, így belefutottam egy igazi lovagi ebéd előkészületeibe is.

Convento de Cristo kolostor Tomarban

Fátima – Európa egyik legjelentősebb zarándokhelye

A cím hallatán elég sokat vártam a helytől, ennek ellenére csalódást okozott. A főtér állítólag kétszerese a vatikáni Szent Péter térnek, mégsem taglózott le, de még csak a méreteit sem lehetett érzékelni. Ennek oka persze lehetett az, hogy a téren több tucat színes pólóban masírozó osztálykirándulós csoport zavarta meg a hely varázsát hangos visítozásával és lökdösődésével. Vagy a tény, hogy az egész tér egy óriási betonplacc, a bejáratnál egy gigantikus rózsafüzérrel. Szóval szakrális hangulatot nem sikerült teremteniük ezekkel a túlzó építményekkel, és térdeplő hívőket is csak elvétve láttunk a márvánnyal kikövezett úton.

Térdepelve menetelő hívő az utolsó métereken – Fátima

Hogy miért is lett Fátima ilyen óriási méretű zarándokhely? Nem más miatt, mint a híres neves fátimai jelenések miatt. Eszerint három pásztorgyerek előtt megjelent maga Szűz Mária 1917-ben, és ezt megismételte a következő 5 hónapban. A látogatások során a gyerekek mindenféle titkokat tudtak meg a jövőről, majd az utolsó jelenés a Napcsodában teljesedett ki, aminek 30-70 000 ember volt szemtanúja. Az egyház 13 év után elfogadta a csodát és a jelenések tényét. A tölgyfabokor helyére, ahol Mária megjelent a gyerekeknek, kápolnát emeltek, név szerint a Jelenések kápolnáját. Eddig a szentélyig csúsznak térden az igaz hívők (bár ennek miértjét nem firtatnám). A szentélynél található a három gyerek szobra – mi ezt a nagy tömeg miatt kihagytuk, viszont a Nossa Senhora do Rosário bazilikába bementünk, ahol egyébként a gyermekek sírhelyei is találhatóak. Itt tetőfokára hágott a bazári hangulat, libasorban vonultak a turisták a sírhelyek között, mindenki a telefonjával hadonászott, és egy tini csoport egy házilag eszkábált óriási rózsafüzért cipelt magával a tömegben. Az emberek többsége a templomokhoz nem méltó lenge ruhában flangált, bár nem is tettek ki semmiféle tiltójelzést a erre vonatkozóan.

Modernség

Visszafelé még benéztünk a gigantikus rózsafüzér mögötti épületbe, amiről kiderült, hogy egy extra modern templomot rejt, ami láttán az amerikai filmekben látható újkeletű egyházak is elszégyellhetik magukat. Fátima inkább “brand”, mint látványosság, így ha nem zarándoklási célzattal érkezünk, sokat ne várjunk tőle, és minél kevesebb időt szakítsunk rá a programból.

Batalha

Az utolsó állomás a batalhai kolostor, azaz a Győzelmes Szűz Mária kolostor volt. Zárás előtt 3/4 órával érkeztünk, és épp elég időnk volt, hogy körbejárjuk a nevezetes részeket. A Mánuel stílusban épült kolostor és templom együttese szép és látványos műemlék, érdemes meglátogatni. Az építkezés a 14. század végén kezdődött, azonban befejezniük sosem sikerült végül, ennek egyik bizonyítéka pedig a Befejezetlen kápolna.

Batalhai kolostor nagy kerengőjében

A kolostor körbejárása után beültünk egy sörre a tér előtti étterembe, ahol ettünk egy meglepően remek pizzát is. Hét óra körül egy sereg ember vonult fel a templom mellett hagyományos népviseletben, fejükön díszes kenyeres kosarakkal, hátuk mögött zenei kísérettel. A tömeg a Szentháromságot ünnepelte, a húsvét utáni 8. vasárnap alkalmával, és a feldíszített kosarakban hagyományos “patkó” kenyér lapult, aminek enyhén édeskés, ánizsos illetve citromos íze van.

(Források és mégtöbb olvasnivaló: Krisztus-rendi kolostor, Fátima, Fátimai jelenések)

Fotók: Dobó Diána

Képegyveleg képaláírásokkal:

Kommentek