Azori: A napos oldal II. – Autóval a sziget keleti felén

2017-03-26, Dia

A második autós napunk során a szigetnek azon részeire próbáltunk eljutni, ahova busszal egyáltalán nem lehet, vagy nagyon macerás lenne megoldani:

A Caldeira Velhához vezető útvonal elvitt a Fogo-tó körüli kilátópontok mellett, így a múltkori félig sikerült túra után végre láthattuk is, hogy is néz ki a tó. Indulásunkkor Ponta Delgadában és mindenütt gyönyörű napsütéses idő volt (a sziget webcameráin keresztül ellenőriztem), kivéve persze Lagoa de Fogónál, ahol a tó ismét ködbe burkolózott, de mire mi odaértünk szerencsére a ködfelhő szinte egésze eloszlott, és láthattuk végre kedvenc tavunkat.

Lagoa de Fogo tó látképe

A második kilátópontról a tó partjára vezet egy kis ösvény. Aki csak rövid időt szánna a tó meglátogatására, annak jó választás lehet (bár mi nem mentünk végig az útvonalon, így ez csak egy feltételezés).

Lagoa de Fogo látkép egy másik kiláótponról

Háttal a Lagoa de Fogo-tónak

Néhány percnyi autózás után megérkeztünk Caldeira Velhához. Leparkoltuk az autót, majd a 2 eurós belépő után elindultunk felfedezni a parkot. Az elképesztő flóra után hamarosan elértünk a földből felbugyogó kénes katlanokhoz és a medenckéhez, amiket rövid szemrevételezés után ki is szerettem volna próbálni, ezért megkerestük az öltözőket. Az öltözőfülkék egyszerű fabódék, amikből a magamfajta rendkívül magas (…) európaiak már szinte mellig kilátszódnak, így nekünk kuporogva érdemes átöltöznünk, ha csak nem szeretnénk közszemlére tenni magunkat.

Caldeira Velha park

Caldeira Velha park növényzete

Caldeira Velha park

Caldiera Velha fortyogó gödrei

A parkban mindösszesen csak két medence található, ezek közül én a hidegebbel kezdtem, amiben egy vízesés is található. Bemerészkedtem térdig, de még vártam 10 percet, amíg két idős német hölgy befejezte a fürdést, aminek köszönhetően végre elvonult a vízpartról az őket körülvevő buszostársaikből álló paparazzo sereg  A víz kicsit volt csak melegebb a kinti hőmérsékletnél, így elég rövid után ki is menekültem, miután nem sikerült megtalálnom a meleg víz forrását.

Caldeira Velha hidegebb medencéje

A második medence kellemesebb hőmérséklettel rendelkezett, nagyjából 40 fokos volt, ami a hideg levegő után igazából inkább égetett, de hamar kellemessé vált. A meleg katlanban való fürdést viszonylag hamar meguntam, így 10 perc után ebből a medencéből is kimásztam. Miután kiderült, hogy bár van zuhanyzó, de jéghideg víz folyik csak benne, és egyébként sem lettem záptojás-szagú, gyorsan visszaöltöztem és elindultunk a Salto do Cabrito túraútvonalhoz.

Meleg vizú medence Caldeira Velha-ban

Misi a Caldeira Velha park közepén

Caldeira Velha park az Sao Miguel szigetén az Azori-szigeteken.

A parkban útbaigazítást kértünk az egyik ottdolgozótól, aki korrekt angolsággal el is magyarázta nekünk a lehetőségeket, így öt perc autózás után meg is találtuk a kitáblázott ösvényt, ráadásul még egy parkolót is találtunk tőle pár percnyi sétára, így kényelmesen le tudtuk tenni az autót. A szigeten a legtöbb túraútvonal (legalábbis az érdekesebbek) lineárisak, autóval nem annyira szerencsés megközelítésük, hiszen a túraútvonal végén vissza kell fordulni és újra végigmenni (ami 5-6 órát is jelenthet oda-vissza), de a Salto de Cabrito túraútvonal egy körtúra, így az autó sem jelent plusz terhet.

Az első 10 méteren máris meglepő jelenség tárult a szemünk elé: füstölgött a föld. A sziget ezen részén a legkülönbözőbb pontokon lehet rábukkanni a posztvulkáni működés nyomaira: fortyogó iszap, kénes gőzölgés, termálforrások. Természetesen nem tudtuk megállni, hogy ne ellenőrizzük a gőz hőmérsékletét, ami bizony elég melegnek bizonyult, így óva intek mindenkit az ilyen hülyeségektől, rosszul is járhattunk volna. A záptojás szag pedig elengedhetetlen kelléke az ilyesféle jelenségeknek, de idővel ezt is meg lehet (kell) szokni.

Füstölő föld az Azori-szigeteken a vulkáni utóműködésnek köszönhetően.

A következő meglepetés nagyjából 300 méter múlva ért minket: az úton keresztben egy patak tört utat magának és olyan szélesen elfoglalta azt, hogy nem lehetett csak úgy átkelni. Némi hezitálás és terepszemle után Misi tanácsára levettük a cipőnket és átgázoltunk a meglepően nagysodrású patakocskán.

Volt út – nincs út

Salto do Cabrito túraútvonal nehézségei az Azori-szigeteken.

A következő pár kilométer viszonylag egyhangúan vezetett a tehenek által uralt zöld réteken át, mígnem elértük Caldeiras da Riberia Grande falucskát. A falu a nevét a sok ‘caldeiráról’ kapta, ami az előzőleg is emlegetett vulkáni működés utózengéseinek eredménye. A geotermikus hőt kihasználva a helyiek gödröket ásnak, amikbe óriási üstöket temetnek el. Ezekben az üstökben készül több órán keresztül a Cozido nevű étel, ami egy egytálétel különféle húsokból és zöldségekből. Ezt Furnas városban meg is kóstoltuk a későbbiekben. A faluban pár házon kívül egy étterem, parkoló, piknikező hely és egy fortyogó medence található.

Azori tehenek mindenütt

Fortyogó caldeira Caldeirasban.

A falut elhagyva felfelé vezetett az út, az út szélén mindenhol táblák figyelmeztettek, hogy a feltörő gázok mérgezőek, ezért a fűben fekvés tilos. Nem sokkal később az ösvény az erdőben folytatódott. Eleinte egy csatorna mellett haladtunk, majd azt végleg elhagyva elkezdtünk meredeken lefelé tartani, mígnem elérkeztünk egy a vízesések által működtetett vízierőműhöz. Itt vékony fémszerkezetű hídon kellett továbbhaladni és az útvonal egyre vadregényesebbé változott, mígnem elértünk a 25 méteres Salto de Cabrito vízesés(ek)hez.

CO2 veszélyre figyemleztető tábla az Azori-szigeteken

A Salto de cabrito túraútvonal egy csatorna mellett halad az erdőben.

Salto de Cabrito fémszerkezetű hídjai.

Salto do Cabrito túraúvtonal az Azori-szigeteken.

Salto do Cabrito túra Sao Miguel szigetén.

Tériszonyosoknak ez intenzív élmény lehet.

Közel fél órát időztünk a vízeséseknél, időközben megérkezett egy 5 fős csapat, akik fürdőruhára vetkőztek és belevetették magukat a vízesés előtti medencébe. Irigykedve néztem ahogy beúsznak a vízesés felé, majd továbbálltunk. A vízesés után a túraútvonal befejeződött, már csak vissza kellett kapaszkodni az indulási szintre, ami az eddigieknél is brutálisabb szerpentinezést jelentett felfelé egy autóúton.

Salto do Cabrito vízesés

Salto do Cabrito waterfall

A túra után ismét autóba szálltunk és elindultunk a következő nagy vízesés felé. Útközben még megálltunk a Miradouro de Santa Iria kilátónál.

Miradouro de Santa Iria

Miradouro de Santa Iria kilátó

A kanyargós kilométerek után megérkeztünk Ribeira dos Caldeiroes parkhoz, ahol a fő látványosság az előzőnél is nagyobb és terebélyesebb vízesés. A vízesés mellett egy újabb ösvény vezet az erdőbe, de mi ezt a kései órákra való tekintettel kihagytuk. A google szerint az ösvény mentén található még néhány kisebb-nagyobb vízesés is, ezek közül az egyik kifejezetten fürödhetőenk is tűnik (sekély víz, nem túl nagy vízesés, napsütéses elhelyezkedés).

Ribeira dos Caldeiroes vízesés

Ribeira dos Caldeiroes vízesés az Azori-szigeteken

A méretarányok megértése végett odaálltam én is a vízesés mellé.

Az aznapi utolsó állomás Nordeste városától nem messze lévő kilátó volt, a Miradouro da Ponta do Sossego. Ez egy óriási nagy parkosított piknikező hely gyönyörű kilátással a sziget keleti oldalára.

Ponta do Sossego park

Ponta do Sossego kilátó az Azori-szigeteken.

Ponta do Sossego

Miradouro da Ponta do Sossego

Összes képünk erről a napról IDE kattintva érhető el.

Fotók: Baki Mihály, Dobó Diána

 

 

 

 

 

 

Kommentek