Azori: A napos oldal I. – Autóval a sziget nyugati felén

2017-03-19, Dia

Az időjárásjelentésben az állt, hogy a következő napokban napsütés lesz, így elhatároztuk, hogy autót bérlünk 2-3 napra, hogy meg tudjuk nézni a sziget azon részeit, amik rossz időben nem annyira látványosak (mint utólag kiderült, Lagoa de Fogo is pont ilyen hely).

A kölcsönzők közül a Flor de Nortét választottuk, mert erről a társaságról írták a legjobb véleményeket árak és megbízhatóság szempontjából is. Előzetesen emailben már érdeklődtünk náluk, hogy érdemes-e foglalni előre, vagy lesz még szabad autójuk márciusban, és megnyugtattak minket, hogy március off-season, tehát nem lesz gond a kölcsönzéssel. Reggel el is sétáltunk az irodájukba, és kiderült, hogy már csak egy autójuk van bent, egy Fiat Punto, ami közel sem a legolcsóbb árkategória, amit kinéztünk. Mivel a buszt már lekéstük volna, így kicsit húztuk a szánkat, de kibéreltük az autót két napra (32 euro/nap). A Top Gear magazin szerint néhány évvel ezelőtt ez volt kortársai közül a legrosszabb autó, amit venni lehetett. Erre mi sem tudunk rácáfolni, a kis autó kínkeservesen szenvedte fel magát a szerpentineken, volt olyan rész, ahová nem is mertünk autóval lemenni.

Pénteken az első utunk Sete Cidades városkába és a körülötte lévő tavakhoz vezetett (Lagoa Azul, Lagoa Verde, Lagoa de Santiago, Lagoa Rasa, Lagoa do Canário). A látványosság kulcsmomentuma, hogy a két egymás mellett lévő tó, Lagoa Azul (kék tó) és a Lagoa Verde (zöld tó) különböző színekben pompázik napsütésben. Sokan csalódottan mennek haza innen, mikor felhős időben semmilyen különbséget nem vélnek felfedezni a tavak színei között (valóban volt némi különbség, de közel sem olyan szembetűnő), de szerintem ez legyen a legnagyobb baj, hiszen a táj nagyon gyönyörű.

Mi a Miradouro da Boca do Inferno kilátóponthoz autóztunk el először, ahol az autót egy út meletti vadparkolóban hagytuk, de kiderült, hogy nyugodtan behajhattunk volna a kilátó kezdetéig is, szóval aki erre jár, ne álljon meg, hajtson be a földútra, ha már autót bérelt.

A látvány festői, a lefelé vezető fakorlátokkal szegélyezett út is fantasztikusan néz ki, leérve pedig gyönyörű panoráma tárul elénk. A minket körülölelő dombok oldalán a textúra egészen hihetetlen, a hátteret pedig a végtelen óceán adja.

Lagoa Azul a Miradouro da Boca do Inferno kilátópontról. Fotó: Dobó Diána

Miradouro da Boca do Inferno. Fotó: Dobó Diána

Azori textúra. Fotó: Baki Mihály

Paroráma kilátás. Fotó: Baki Mihály

Kihagyhatatlan látvány, az egyszer biztos. Ráadásul nekünk szerencsénk is volt, hiszen a napsütés mellett bekúszott néhány kisebb felhő, amitől még érdekesebbek lettek a fények. Visszafelé úton lelépcsőztünk a Lagoa de Canariohoz is.

Lagoa de Canario. Fotó: Dobó Diána

Miután autóval elmentünk pár kilátópont mellett, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk Sete Cidades városkába, ami a völgyben helyezkedik el. A hegytetőn van egy félbehagyott szálloda, ahova gerilla mód be lehet jutni, mi ezt sajnos a nem túl átgondolt tervezésemnek köszönhetően kihagytuk, de biztos érdekes élmény lett volna. Egyébként az autóút mentén fűnyíróval igazították töléletesre a füvet munkások, akikből meglepően sok van és meglepő helyeken bukkannak fel.

Sete Cidades városa váratlanul kicsi és turistáktól egészen mentes (vagy csak nem találtuk meg a központot). Van egy kis temploma, néhány utcája és két tópartja.

Sete Cidades feletti kilátó. Fotó: Dobó Diána

Sete Cidades temploma. Fotó: Dobó Diána

Sete Cidades házai. Fotó: Dobó Diána

A “városnézést” a templom melletti büfében/étteremben kezdtük, ahol megkóstoltuk a napi levest (1,5 euro) és ettünk egy hambit (2,8 euro sültkrupmlival) illetve egy “mix” szendvicset (1,5 euro). A leves eléggé meglepett minket, ugyanis rizses csirkehúsos levest szolgáltak fel. Eddig ilyet nem ettünk, és bár nem néz ki túl gusztusosan, ízre egészen jó. A hamburger a szoksásos minimál stílusú volt, de egészen fogyasztható, a mixed szendvics pedig olyan szendvicset jelent, amibe (legalább) két féle sajtot raknak, de mást semmit (értsd: se vaj, se zöldség). Ár-érték tekintetében elégedettek voltunk, megint negatív rekordot döntöttünk az árakat illetően, még egy galao és egy jégkrém is belefért a büdzsébe. A finom ebédet egy kis tóparti heverészéssel zártuk.

Rizsleves az Azori-szigeteken.

Rizsleves. Meglepően finom.

Olcsó és egész finom ebédünk.

Sete Cidades az Azori-szigeteken. Fotó: Dobó Diána

Lazítás a Lagoa de Azul tó partján Sete Cidadesben. Fotó: Dobó Diána

A következő állomás a nem túl messze lévő Mosteiros volt. A szokásos szerpentinezés után leértünk a szintén nem túl nagy városkába. Ezúttal a központi részt kihagytuk, a parton időztünk kicsit.

Ház Mosteiros-ban. Fotó: Dobó Diána

Mosteiros. Fotó: Dobó Diána

Mosteiros festői látképe. Fotó: Baki Mihály

Mosteiros. Fotó: Baki Mihály

Ezután Ponta Ferraria-t vettük célba útközben pedig megálltunk a Miradouro da Ponta do Escalvado kilátópontnál. A szigetnek még ezen a pontján is találkoztunk munkással (tereprendező?), aki a szemetet szedte és ügyelt a rendre.

Tereprendező az Azori-szgeteken. Fotó: Dobó Diána

Miradouro da Ponta do Escalvado, rálátás Ponta Ferrariara. Fotó: Baki Mihály.

Miradouro da Ponta do Escalvado. Fotó: Dobó Diána

Miradouro da Ponta do Escalvado virágokkal. Fotó: Dobó Diána

Ponta de Ferraria arról híres, hogy van egy természetes medencéje, amibe forró termál víz ömlik, ami keveredik a hűvös óceán vizével, így létrehozva egy kellemesen fürödhető hőmérsékletű medencét. A medencében kötelek vannak kifeszítve, ebbe kapaszkodva lehet pancsolni, mert az időközben be-becsapó hullámok nekisodorhatják az embert a szikláknak. A medencéhez vezető szerpentin tetejéhez érve elérkezett az a pont, ahol úgy döntöttünk, nem merünk lemenni autóval, inkább legyalogolunk a sziklákig. Lent a megszokott zöld helyett az uralkodó színek inkább a vörös és a barna a vulkáni kőzetek és törmelék miatt. Lent található egy hotel egy betonozott medencével a kevésbé bátraknak.

Termas Ferraria. Fotó: Dobó Diána

Lefelé vezető szerpentin Ponta Ferraria-hoz. Foró: Dobó Diána

Ponta Ferraria. Fotó: Dobó Diána

Ponta Ferraria. Fotó: Dobó Diána

A természetes medencéhez egy rózsaszínre festett ösvény vezet. Az ösvény mellett vannak öltözőfülkék is, talán még mosdók is, de ezek most többnyire zárva voltak, hiszen nincs főszezon. Leérve a fürdőhöz meglepően sok turistával találkoztunk, de fürdeni csak két embert láttunk. Nem titkolt szándékom volt megmártózni a hullámverte medencében, de mivel már lenyugvóban volt a nap, és nem sütött már oda, illetve csak 1-1 embert láttam megmártózni, úgy döntöttem inkább csak kívülről szemlélem a történéseket. Némi időzést követően elsétáltunk a part másik oldalára is és ott vártuk meg a napnyugtát. Gyönyörű naplementével zártuk a napot, majd hazaindultunk Ponta Delgada-ba.

Rózsaszín út vezet a Ferraria fürdőig. Fotó: Dobó Diána

Ferraria természetes fürdőmedencéje. Fotó: Dobó Diána

Ponta Ferraria. Fotó: Baki Mihály

Lenyugvó nap Ponta Ferrariánál. Fotó: Baki Mihály

Jeep Ferraria-nál. Fotó: Dobó Diána

Ponta Ferraria. Fotó: Dobó Diána

Ferraria napnyugtakor. Fotó: Dobó Diána

Naplemente Ferraria-nál. Fotó: Dobó Diána

Érdekesség: A vörös színű óriási falaknál falmászóiskola működik.

Fotók: Dobó Diána, Baki Mihály

 

 

Kommentek