Azori: Lagoa do Fogo ítéletidőben

2017-03-12, Dia

Számítottunk rá, hogy esős időnk lesz, hiszen a szigeteken elég sok eső van, és rengeteg helyen olvastuk, hogy sokszor érheti az embert csalódás, mert nem a várt látvány fogadja egy-két látványosságnál és természeti képződménynél a felhős és rossz idő miatt. Mi ezzel úgy voltunk, hogy néhány felhő és köd nem szegheti kedvünket, és annak is megvan a varázsa. Amire viszont nem számítottunk, és nem is írták sehol, hogy esős időben egy-két helyre nem érdemes elindulni sem, és nem a felhők miatt. Első kirándulásunk helyszíne, Lagoa do Fogo pont egy ilyen helyszín volt:  a kellemesen borongós időjárás pillanatok alatt átcsapott ítéletidőbe. De ne siessünk ennyire előre.

Előző nap éjjel kitaláltuk, hogy a reggeli (7:15) busszal elbuszozunk a teaföldekre, és utána pedig a hozzá közel lévő 2-3 túraútvanolat járjuk be. Ez a terv a reggeli ébresztővel el is úszott, nem volt kedvünk olyan korán kelni a kevés alvás után. Így reggel B-tervként kitaláltuk, hogy a 11 órás busszal vegyük célba Lagoa do Fogo-t. Nem baj, ha nem látjuk a tavat olyan tisztán, biztos szép túraútvonal lesz.

A buszmegállóban sikeresen megfejtettük a menetrendet, és felszálltunk a megfelelő buszra. Rajtunk kívül egy 4 főből álló német diákcsoport indult még el kirándulni (2 rövidhajú lány, akik a cuccokat cipelték és 2 hosszúhajú fiú, cuccok nélkül). Az első 10 perc után már a rosszulléttel szenvedtünk, ugyanis az utak szorgalmasan kanyarogtak, felvittek a dombokra majd hirtelen vissza a völgybe, ráadásul a sofőr sem segített a helyzeten az igencsak intenzív fékezéseivel, melyet az indokolatlan gyorsulások után vetett be rögtön. Nagyjából fél óra hullámvasutazás után megérkeztünk Agua de Alto faluba, amely legközelebb van (1,5 km) a túraútvonalhoz.

Azori szigetek Lagoa de Fogo túraútvonal

Az út meredeken indult, és meredeken is folytatódott, nem nagyon emlékszem olyan részre, ahol vízszintben mentünk volna. A fű gyönyörűen zöldellett a legelőkön, amikn boldog azori bocik legeltek, a levegőt átjárta a tehénlepény szaga, és néha le kellett húzódnunk egy-egy traktor elől. A zöld dombok felett pedig felhőkbe burkolózva rejtette el magát a csúcs, ahová menni készültünk.

Tehenek az Azori-szigeteken.

AZori-szigetikei boci

Házikó útközben Lagoa de Fogo felé

Lagoa de Fogo túra

Azori-szigetiki fenyőerdő

Azori szigetek kirándulás

Lagoa de Fogo rossz időben felhőkbe burkolózik


Az út mentén rengeteg növényfajta mutatkozott, a színes magenta virágokat páfrányok váltották, majd számomra ismeretlen növények, majd hirtelen átfordult fenyőerdőbe, és ez így folytatódott közel egy órán át. Az idilli sétának egy kanyar vetett véget, ahol iszonyú erejű szél kezdett el fújni: felértünk a felhők közé.


Csak mentünk és mentünk felfelé, az idő egyre szörnyűbb lett, a páratartalom az egekbe szökött, sirályok rikoltoztak vészjóslóan a fejünk felett a homályban. Valószínűleg már rég a tó peremén sétáltunk, de semmit nem láttunk az áthatolhatatlan ködfelhők miatt.

Rossz időben túrázni az Azori-szigeteken szép de nem veszélytelen.

Sirály Lago de Fogo felett az Azori-szigeteken.
Megj: Bár vízálló (csepálló) a fényképezőgépünk, elérkezett az a pont, ahol már muszáj volt elrakni, mert lecsapódott rajta a levegő nedvességtartalma. Így innentől csak a telefonommal készült képek jönnek, a szép képekért görgessetek lejjebb. 🙂

 


Felértünk a csúcsra és egy aprócska foltban láttuk, hogy a tó közelében vagyunk, pedig a túraútvonal utolsó pár száz méterén biztosan látnunk kellett volna a tavat.

Lagoa de Fogo ködben és szakadó esőben

Ennyit látunk a tóból

A csúcson egy vízműves épület állt, innentől csak lefelé lehetett menni. El is indultunk, és akkor az eddiginél is durvább orkáni szél kezdett el fújni mindenfelől, menedék nem volt. Az arcunkba ömlött a vízként lecsapodó pára, nekem patakokban folyt le a sminkem. Az útvonal meredeken lefelé tartott, elhaladtunk néhány apró kis fehér házikó mellett, melyeket nyitott csatornák vettek körbe. Időközben ráeszméltünk, hogy mi most tértünk rá a hivatalos túraútvonalra, amit a honlapon is ajánlanak.

Apró kis fehér házikók széles nyitott csatornákkal körbevéve


Egyszer csak leértünk arra a pontra, ahol már nem volt felhőszakadás és még a nap is kisütött pár percre. Annyira megörültünk a fénysugaraknak és annak, hogy végre nem csak az orrunkig látunk, hogy megálltunk bámészkodni. Ekkor kezdett el esni az eső, így ismét nekivágtunk az útnak. Az ösvény levadák (azaz csatornák) mellett vezetett az erdőn keresztül. Leírhatatlanul szép volt, de csak rövid időkre tudtunk megállni bámészkodni az esőzés miatt. Akinek van ideje rá és szeret túrázni, annak kihagyhatatlan egy Sao Miguel kirándulásból.

A levadák végén kiértünk egy kis tisztásra, ahol ismét kisütött a nap, és remek kilátás nyílt a tengerre. Aztán ismét beborult és folytatódott az esőzés és a völgymenet is. Kb. 3 km múlva leértünk a lakott területre és elsétáltunk a buszmegálló felé.

Az út végén beültünk a helyi kávézóba (azaz kocsmába) egy forró galao-ra (latte) és egy nagy szusszanásra a hazabuszozás előtt a nem túl zökkenőmentes túra után. A megállóban találkoztunk a németekkel, akik hozzánk hasonlóan nem látták a tavat, de cserébe megáztak és eltévedtek, ráadásképp még a korábbi busz is az orruk előtt ment el.

Összes kép a túráról:

 

 

Kommentek