Azori-szigetek: nagyon zöld és nagyon furcsa

2017-03-10, Dia

Mivel az állandó szálláshelyünkre még mindig nem tudtunk beköltözni Lisszabonban, ezért elutaztunk 9 napra az Azori-szigetekre, pontosabban Sao Miguel-re. A gép március 8-án reggel 10-kor indult és kicsivel több mint 2 órányi repülés után meg is érkeztünk Ponta Delgadaba. Ismételten időutaztunk, hiszen vissza kellett állítani az órát GMT-1 időzónára.

Atlanti-óceán felett megszűnik az egybefüggő felhőtakaró.

Atlanti-óceán felett megszűnik az egybefüggő felhőtakaró.

Az apró reptéren a miénken kívül még egy kis légcsvaros gép, egy normáls méretű Airberlin gép, ill. egy gigantikus méretű SATA repülő állt. Mire kiértünk a reptérről 10 perccel később, valamelyik gép már el is indult visszafelé. A Shuttle bus a reptérről 6 euróért vitt volna el minekt fejenként a belvárosba, de volt 2-3 felesleges óránk, amíg elfoglalhattuk a szállást, és mivel ez egy low-budget utazásnak volt tervezve, így úgy döntöttünk, hogy mit nekünk 4,5 km, elsétálunk a városba. Rajtunk kívül még egy úriember döntött így, viszont őt fél km után szem elől vesztettük, ő valószínűleg nem ment olyan messzire, mint mi. Nem mondanám, hogy megbántuk a sétát, hiszen edzésnek jó volt a túrázgatások előtt, és ennek a háromszorosát simán lesétáltuk Lisszabonban kétnaponta, ráadásul közel sem ilyen sík terepen.

Azori-szigeteken Ponta Delgada reptere.A reptér is nagyon zöld

Útközben elég vegyes élmények értek minket. Az első benyomás természetesen a meghökkentően zöld természet volt. Vibrált a fű, és olyan növények nőttek a reptér melletti úton, amilyeneket még filmekben sem láttunk. Második furcsaság az építészet volt, illetve a városkép. Lisszabontól merőben más stílusú, egy emeletes fehér vagy pasztell színű és színes ajatajú házacskák sorakoztak az utcákon, sok helyen a bejárati ajtót egy szent képe őrizte. A gyönyörűen felújított házakat roskadozó épületek váltották néha. Aztán kicsivel arrébb a “vidék illata” csapta meg orrunkat, a házak után egy kerítéssel védett kis mező következett egy csapat pihenő tehénnel. A kedvenc városrészem a panelházak elé kihelyezett legelő volt.

Átlagos kerti virágok az Azori-szigeteken

Átlagos kerti virágok

Panelházak előtt legelő tehenek Ponta Delgadaban.

Panelházak előtt legelő tehenek Ponta Delgadaban

Ponta Delgada sorházak.

Közeledünk a központ felé

Az egy-másfél órás sétálás után beértünk a központi részre. Itt az első szimpatikusnak látszó padokkal jól felszerelt téren le is ültünk, hogy kipihenjünk az út fáradalmait, és erőt gyűjtsünk a továbbiakra, mert még így is maradt közel egy óránk, amit szállás nélkül kellett töltenünk. A köponti részen természetesen szűk macskaköves utcácskákon sétáltunk, viszont egy egészen új építészeti stílus jött szembe velünk: sötét kövekkel szegélyelyett fehér vakolatok, boltívek és szinte tolakodóan csicsás díszek jellemezték a történelmi jelentőségű épületeket. Nem is tudom, láttam-e már hasonlót bárhol eddig.

Főtér Ponta Delgadaban.

Főtér

Ami viszont sajnos a legmegdöbbentőbb volt, azok a helyiek. Lisszabonban is sok furcsa arc jött már velünk szembe az utcákon, de itt az emberek fele nagyon nem szimpatikus. Ott vannak a ténfergők (Misi nevezte el így őket), akik úgy lassúznak az utcákon és nézelődnek, mint akiknek semmi dolguk, vagy épp úgy járnak-kelnek, mintha droggal bizniszelnének. Aztán ott vannak a lehúzósok, akik bár jobban néznek ki egy átlag budapesti hajléktalannál, de amikor elindulnak felénk, egyértelműen látszik a szándék, hogy pénzt kérni jönnek. Nem csak az utcán, ha az ember beül valahová enni, oda is odamennek. Aztán újfajta csoport a borzasztóan kinéző két számmal kisebb melegítőt viselő nem éppen portugálnak kinéző hölgyek, akik mindent megtesznek, hogy előnytelen részeiket hangúlyozzák és közszemlére tegyék. A másik érdekesség, hogy a helyi munkások farmerban dolgoznak, főleg akik építési munkálatokat végeznek. Ha úgy vesszük, van némi logika a dologban, hiszen a farmer eredeileg munkaruhának lett kitalálva. Vidéken a gumicsizma a trend, de ez is érthető, hiszen ha esik az eső, előfordul, hogy nyakig kell gázolni a sárban.

Farmerben munkában.

Farmerben munkában

Unalmas hétköznapok

Viszont kellemes meglepetés is éri az embert, hiszen kiderült, hogy Ponta Delgada olcsóbb, mint Lisszabon, és Lisszabon nem sokkal drágább, mint Budapest. Ennek örömére meg is ittunk 1-1 lattét az óceánparton (najó, kikötő mellett) fejenként 1 euróért a belvárosban(!). Majd később pedig ebédre is csak 4,2 eurót fizettünk a főételért (fejenként), ez eddig a rekord.

4,2 eurós sült marhahús zöldséggel, tökéletes tükörtojással és hasábbal a Cafe Royalban Ponta Delgadaban.

4,2 eurós sült marhahús zöldséggel, tökéletes tükörtojással és hasábbal a Cafe Royalban.

A kávézgatással el is telt az idő, és végre megkerestük a szállásunkat, amit airbnb-n foglaltunk ismét. A szállás egy hostel, amit egy helyi testvérpáros vezet. Eddig csak a hölggyel találkoztunk, de végtelenül kedves, segítőkész és informatív. Ha valaki szeretne olcsón szép helyen lakni, akkor foglaljon IDE, szezonon kívül 10 euró/fő a szállás reggelivel együtt.

Macska játszik egy gyíkkal.

Házi cica bevetésen.

A szobafoglalás után egy levezető sétát még tettünk a városban, így sikerült 14 km-t sétálni a első napon. A bejegyzés címe kissé megtévesztő, mert ebbe a bejegyzésbe nem került túl sok zöld kép, mivel Ponta Delgadaban töltöttük a napot, de ami késik, nem múlik.

Fotók: Dobó Diána, Baki Mihály

Ponta Delgada utcáin.

Ponta Delgada ősfa

Ponta Delgada kikötő.

 

 

Kommentek