Mit eszünk és mit iszunk?

2017-03-04, Dia

Mit lehet enni és mit érdemes enni Lisszabonban?
Erre a választ egyelőre még nem tudtuk meg, de dolgozunk az ügyön.

Boltok

Már több szupermarketet is kipróbáltunk és igazak a hírek: tényleg hasonló áron vannak a dolgok, mint otthon. Nyilván van olyan, ami sokkal többe kerül, de vannak igazán olcsó dolgok is. Az airbnb-s szállásunkhoz viszonylag közel van egy Lidl, Pingo Doce és Mini Preco bolt is. Ezek mind igényes (majdnem mindig) és megfizethető termékeket árulnak. A minap például frissen facsart (spanyol) 1 literes narancslevet vettünk 1 euroért. Vagy 0,5 kg tésztát 0,38 euroért.

Ami nekünk érdekes volt, hogy a péktermékeket nem lehet csak úgy túrkálni kézzel, egy hosszú lapát-szerűséggel kell a kiválasztott darabokat egy oldaltálcára kisöpörni, onnan pedig már el lehet venni kézzel.

Kenyérpiszkálóbot‘ a boltokban

Főételek, nasik

Főételeket a klasszikus éttermeken kívül Pasteleria-ban, azaz cukrászdákban, illetve talponálló büfékben lehet enni. Pasteleria-ban általában napi menü van, de délutánra szakács a legtöbb helyen hazamegy. Az árak 4-6 euro között mozognak, van ahol ez az ár tartalmaz egy levest és egy főételt, van ahol csak a főétel kerül ennyibe. Sok helyen lehet kapni a leves mellé szendvicset. Bár az előző bejegyzések egyikében azt írtam, rengeteg a kajálda, az elmúlt napokban mindig az volt az érzésünk, hogy nincs elég, vagy nagyon rossz nyitvatartásai idővel dolgoznak (szombaton és vasárnap alig találunk valamit nyitva).

Első menüzésünk egy A Padaria Portugese franchise pékségben zajlott. Misi egy hamburgeres menüt választott, amihez 6 euroért adtak még egy pohár narancslevet. Ettünk már jobbat is, de a nagyon rossz Balaton parti hambiknál azért egy fokkal jobb volt, csak hiányzott belőle némi zöldség és némi szósz. Én szintén menüben bablevest és “salgadost”, azaz sós sütiket ettem: a Rissol a bal oldali, ez halpástétommal volt töltve (állagát tekintve nekem nem annyira tetszett, de még próbálni kell több helyen is), illetve jobb oldalon egy Empada található. Ez a darab éppen csirkés, Empada de Frango. Ilyet már kétszer is ettem, mindkétszer bejött. Viszont ma sikerült beruháznom egy Empada de Carnéra a Mini Preco-bol (szupermarket), de sajnos nem igazán jött be ez az ízesítés.

Lisszabon, sopa, leves, bableves, kajálda, Portugália, menü

Sopa de bableves menüben

Lisszabon, Salgados, empada, rissol, kajálda, menü, salgadinhos

Salgados: Rissol és Empada

A második menüzésünk az egyetem egyik kantinjában történt, ahol 4,25 euroért ettünk levest, egy darab kenyeret (hozzá?), kis (??!) adag főételt és gyümölcssalátát. Mivel a menüt nem sikerült lefordítani, így a kedves konyhásnéni kihozta nekünk a kétféle választható főételt. A leves nagyjából ehetetlen volt (kinézet alapján Sopa de Agrião lehetett, legalábbis sejtésem szerint), de mi azért megettük, másodikra pedig Misi húsgombócot evett tésztával, én pedig tippem szerint Bacalhau com natast, illetve ennek menzás verzióját, ami tőkehal krumplipürével összekeverve és megsütve.

Lisszabon, menza, kaja, kajálda, menü, sopa, kantin, egyetem

Misi menzás menüje

menü, Lisszabon, menza, kaja, kajálda, kantin, Bacalhau de nata

Dia menüje

Elég menzás ízvilágú volt, és bár mini főételt kértünk, mégis óriási adagot kaptunk, és a gyümölcs is finom volt, így nem éreztük lehúzásnak a dolgot – még ha az is volt.

Harmadik menüzésünk nemrég történt, a jelenlegi lakhelyünktől nem messze, Arroios metró megálló körül egy talponálló kifőzdében. Itt 3,40 euroért kaptunk egy levest és egy húsos szendvicset. A leves ezúttal bizonyos, hogy Sopa de Agrião volt, ami a google fordító szerint vízitorma leves, ami bár nem hangzik olyan jól (szerintem), de ízét tekintve az ‘elmegy’ kategóriát bőven elérte. A csirkés szendvics viszont iszonyúan száraz volt, tekintve, hogy a zsemle is elég tömör volt, illetve a sült csirkecafatokon kívül egy darabka paradicsom árválkodott a szendvicsben, így eléggé fuldoklós lett volna, de szerencsére kértünk egy Sagres sört is, így már könnyebben lecsúszott.

Talponállós menü (+ bal oldalt megejentem én is)

Ma nagyon szerettünk volna burgerezni, de az átlagárakat magasnak találtuk (8-11 euro egy burgerért), így elnapoltuk, mivel még keressük az igazit. Igazi halas helyen sem ettünk még, tippem szerint ezt Alfamában fogjuk megejteni.

Desszertek

Amit már több helyen is kipróbáltunk, és ki is fogunk: Pastel de Nata (vagy Belém)

Manteigaria Fabrica De Pasteis de Nata, pastel de nata, pasteis de nata, Lisszabon, legjobb pastel

Manteigaria Fabrica De Pasteis de Nata – az eddigi legfinomabb

belül pedig így néz ki:

pastel de nata belül, Lisszabon, édesség, süti, Portugália

Pastel de Nata belülről

Nem nevezném magam édesszájúnak, de egy ilyen sütemény bármikor jól tud esni: nem túl édes és kis mérete miatt nem is kell vele megküzdeni. Már sok helyen kipróbáltuk, terveim szerint egyszer versenyeztetni fogom őket. Eddigi győztes egyértelműen a leghíresebb belvárosi Manteigaria Fabrica De Pasteis de Nata-ban vásárolt volt, aminek darabja 1 euroba került, de a 0,17 euro-s Mini Precos kosárkát sem írnám le, bár jócskán elmarad versenytársától.

Az édességekhez visszatértve rengeteg van, de csak apránként kóstolunk. Másik próbálkozásunk egy tál margarinos süti volt a boltból: Linguas de Veado. Nagyon eteti magát, de nagyon cukros. Többet soha. Mostantól pedig mindenből csak kis adagot.

Linguas de Veado – Google: ‘szarvas nyelv’

Egyébként eléggé brutálisan néz ki némelyik cukrászda ablaka, nagyjából az évi cukoradagom ötszöröse tekint vissza a kirakatból. Ráadásul a cukrászdákból tényleg rengeteg van, minden utcában minimum 2.

Italok – üdítőktől a helyi töményig

A gyümölcslevek elég jó árban vannak, olcsóbb, mint otthon. Útravalónak szívószálas dobozos innivalót vittünk, ezt 3 vagy 6 db-os kiszerelésben árulják kb 1-1,3 euroért. A víz szintén olcsó, már 0,16 euroért is lehet venni 1,5 literes kiszerelést.

A kávék általában 0,5-1 euró között mozognak, ez egy aprócska pohár espresso-t jelent, amit sokan állva fogyasztanak el siettükben, de van aki órákig képes vele elbíbelődni egy kis süti kíséretében. Latte és cappucino is kapható, áruk 1-2 euro között mozog, összességében olcsóbb az átlagár, mint Magyarországon (pedig nem Starbucksban kávézunk, esküszöm).

Ami számunkra döbbenetes, hogy a sör mérete általában 0,33 l. Ez a közepes méret, ennél van kisebb is!!!. A közepes sör ára egy normális étteremben vagy szórakozóhelyen 1 euro körül alakul, de keringenek városi legendák a 40 centes söröket áruló helyekről is. Eddig Sagres, Super Bock és import kínai sört próbáltunk. Nekem utóbbi jött be a legjobban. 🙂

A szórakozóhelyeken úgy vettem észre, hogy a koktélok nagy népszerűségnek örvendenek. Tegnap sikerült eljutnunk egy belvárosi kis bárba, ahol 1 literes koktélért 5 eurót kérnek el, és nem sajnálják beleönteni az alkoholt, na meg persze a rengeteg darált jeget.

A borkínálat a legkisebb boltban is vetekszik a magyar kínálattal, és rendkívüli akciók is előfordulnak néhol, így 1,5 euró/üveg áron is lehet már iható bort találni. Egyelőre a helyi borok kapcsán nem igazán vagyunk még képben, remélhetőleg ez idővel majd változik.

Portugália helyi tömény itala a Ginjinha (zsinzsinnyá). Eddig nem volt szerencsénk próbálni, de volt egy nagyon kedvesnek tűnő idős hölgy (NEM nem és nem), aki Alfama utcáin kínálgatta 1 euroért, lehet még visszatérünk hozzá. Alábbi videóban részlet a néniről.

Érdekesség: miközben néztem a videót, véletlenül sikerült egy pillanatfelvételt készítenem, amin pont látszik, hogy az utca sarkán lévő táblán a videóban kiabáló néni látható. Nem tudom mi ez, talán valami címer, mindenesetre megdöbbentő, hogy egy utcán áruló néninek is van saját kőtáblája.

“Címer táblák” Alfamában

‘Illegal Chinese’ restaurants

Ennek mindenképpen szerettem volna egy külön fejezetet szentelni, mert mai napig nem értem a jelenséget.

Szóval az Erasmusosok között kering a hír, hogy lehet enni Illegal Chinese éttermekben. Ezek olyan éttermek, amikbe nem lehet csak úgy bemenni, telefonon kell előre lefoglalni az asztalt. Az étterem egy sima épületben van, elvileg sima lakásban üzemel. Fel is keltette az érdeklődésünket a hely, csatlakoztunk is Orsi által szervezett félig magyar – félig Erasmusos csoportos vacsorára. El is képzeltük magunkban, hogy valami nagyon apró kis helyen fogunk enni a gőzpárával elárasztott sejtelmesen bevilágított lakásétteremben…

Nos, elképzeléseinket nem sikerült felülmúlnia a valóságnak, sőt, alulról sem igazán súrolta. Az étterem egy kisebb utcában volt egy ház első emeletén, nem messze Martim Moniz megállótól. Az étterem legalább 40 fős volt, nem is hasonlított egy belvárosi lakásra, és a fények sem voltak derengősek. Egy fehérre kivakolt nagy légterekkel rendelkező helyiségbe léptünk be, ahol szinte kizárólag turisták vagy erasmusos társaságok ültek nagy asztalok mellett. A kiszolgálók kínainak tűntek, és kevésbé beszélték a portugált, az angolt pedig egyáltalán nem, így legalább ezen a téren autentikusnak volt mondható a hely.

Ami talán a legérdekesebb volt, hogy a nyelvi korlátok leküzdéseképp a rendelést úgy lehetett leadni, hogy egy papírra felírtuk a menüben található ételek és italok sorszámát. Ez sok drámától megkímélt mindenkit, egyszerre volt bizarr és nevetségesen egyszerű. Misivel pirított tésztát kértünk hússal ill. garnélával, illetve (import) Chinese sört. A sör rendben volt, a kaja kevésbé. Kicsit íztelen volt, ezt némi szójával tudtuk orvosolni, de adagra sem volt túl sok – ami engem illet, én jól laktam, de azért nem volt egy emberi adag. Viszont a többiek kajája jobban nézett ki, legjobban pedig dumplingot érte meg rendelni, mert árban és ízben is túlteljesítette a többi kaját. A tésztákért 4-4 eurót fizettünk, így bár nem voltunk maximálisan elégedettek (mikor vagyunk?), de megint csak nem éreztük lehúzásnak. Élménynek jó volt, az egyszer biztos, gasztronómiát tekintve pedig bízunk benne, hogy eszünk még jobbakat is itt tartózkodásunk során.

Illegal Chinese Lisbon, Lisszabon, kínai

Illegal Chinese – Noodles with Shrimp

Elmeséltük az airbnb-s házigazdánknak az élményt, és mondta, hogy ő is járt régebben ilyen helyekre. Megkérdeztük, mit gondol, tényleg illegális kifőzdék-e ezek, vagy csak egy turistacsapda – ő azt mondta, is-is, mert az éttermek nem fizetnek adót, ezért illegálisak, de valóban érthetetlenül népszerűek mind a turisták, mind pedig a helyiek körében. Megbeszéltük azt is, hogy valószínűleg az európai vendégek európaiasított kínai kaját kapnak (mint ahogy Magyarországon is magyar kínait eszünk), és csak a kiváltságos kínaiak élvezhetik a valódi kaják zamatát a nekik fenntartott hátsó termekben. Majd hozzátette végül, ha látjuk, hogy kínai vendégek olyan ételt is fogyasztanak, ami nincs feltüntetve a menüben, akkor rámutatásos módszerrel rendelhetünk magunknak is ugyanolyat – bár nyilván ezt kevesen tudják és kevesen alkalmazzák.

Az érdekes kérdés, hogyha ilyen népszerűek ezek az éttermek, hogy nem kapcsolták még le őket, és hogy működhetnek még mindig, mindesetre van egy tippem, ami a lefizetéssel és jutalékokkal kapcsolatos, illetve másik elképzelés, hogy annyira odafigyelnek a ‘pickpocket crime’-okra, hogy ilyesmire már nincs kapacitása a hatósági szerveknek (nem, nem gondoljuk komolyan).

Kommentek