Megérkeztünk!

2017-02-25, Dia

Mi is történt az elmúlt 3 hétben?

Legfőképp betegeskedtünk. Emiatt nem is vittük túlzásba a készülést, a napok csak úgy teltel-múltak és hirtelen eljött az utazás hete.

Szerencsére nekem még csütörtök reggel vizsgáznom kellett, így az utazás előtti nap kezdtem el a nagy bepakolást. Végül indulás előtt 1 órával szinte mindent sikerült eltenni (megj.: a napszemüvegeimet végül már távozás közben tömködtem a kabátzsebeimbe, és dupla kalappal a fejemen indultunk ki a reptérre). Sokan kérdezték, hogy lehet bezsúfolni 4 hónapot egy bőröndbe: magam is meglepődtem, hogy mennyi minden fért el a csomagomban, rengeteg ruhát tudtam elrakni (remélem ezt kint is így fogom gondolni), és mindenféle hasznos eszközt sem kellett otthonhagyni. A lényeg pedig úgyis az lesz, hogy jól érezzük magunkat adott körülmények között, és ez biztos nem azon fog múlni, hogy mit fért bele csomagba, és mi nem.

Pakolás: in progress. Azért minden nem fért be.

A check in-t követően el is hagytam a mappámat, amiben pár lényegesebb dokumentumot tartok (biztosítási kötvény, bankszámla adatok) de szerencsére hamar megkerült.  Az ellenőrzésnél a csomagjaimat és a cipőmet is megvizsgálták, hogy van-e rajtuk robbanóanyag származék. Mikor rákérdeztem, hogy mit keresnek, akkor kedvesen elmondta a bácsi, hogy régen volt egy cipősrobbantó, ezért most szúrópróbaszerűen vizsgálják a lábbeliket. Mosolyogva hozzátette, hogy drogszármazékokat is ki tudnak mutatni, de az őket nem érdekli. 🙂 Végül pedig a becsomagolt Mac Minimről megkérdezte, hogy az főzőlap-e. 🙂

Mac mini alulról

A terminál megelepően zsúfolt volt, az alsó szinten nem is volt ülőhely, így fent helyezkedtünk el. Misi kipróbálta a Mastercard Lounge-t, ahova bizonyos kártyatípusokkal rendelkezők (Wizz hitelkártya) mehetnek be dőzsölni. Szendvicsek, sütik, kávé, üdítő, ill. minőségi alkoholos italok (igen, tömény is) állnak a vendégek rendelkezésére térítésmentesen.

A szokásostól eltérően nem kellett bemennünk a fapados karámba (lezárták, ha jól tudom), hanem busszal szállítottak minket a repülőnkhöz. Miután leszálltunk a buszról, egy úriember nem túl diszkréten ki is fejezte rosszullétét, és odadobott egy rókát a busz ajtaja mellé. Később megismételte a műveletet a szárny mögött is. Túl sok volt az ingyen lounge-os pia…

Most épp a repülőn ülve pötyögök. Egy fél órás alvást követően még sikerült elcsípnünk az Alpok hegyfödte csúcsait egy kis naplementével fűszerezve. Azóta nem történt semmi izgi, lassan porzik a szemem a klímától, fázok és melegem is van egyszerre. Előttünk egy eléggé kellemetlen párocska ül, igyekszem nem figyelni rájuk. Már a reptéren elkezdték a piálást, és ezt a repülőn is folytatták: kétszer is rendeltek szeszes italt 20-20 euro értékében (!!!!) a fedélzeten. Most Madrid fölött lehetünk, legalábbis erre tudunk tippelni a repülési idő és a végeláthatatlan városi fények alapján.

Alpok

Enyhe célzás

….

Szerencsénk volt, mert a repülőgép nem egyenesen a repülőtérre repült, hanem tett egy fordulatot Lisszabon felett, így a város nagy részét megcsodálhattuk fentről is. Bár elég eről széllökések voltak leszálláskor, a pilóta mégis nagyon szépen tette le a gépet, az utazóközönség pedig tapssal jutalmazta ezt. A reptér elég nagynak tűnt, legalábbis a csomagokatt szállító futószalagok száma alapján (kb 15-20). Mikor kiértünk az érkezés részre engem némi sokk fogott el, annyira színes volt az etnikai összetétel. Misi még egy vadul csókolózó férfi párost is felfedezett, de én még a megérkezés gondolatával voltam elfoglalva, nem bírtam figyelni semmire sem.

Némi guglizás után Misi talált egy Cabify (Uber 2) applikációhot való kupont a neten, rendeltünk egy autót, és hamarosan meg is érkezett értünk egy öltönyös úriember a fullos Citroenjével. Nem beszélt túl sokat angolul, így elég nagy hangsúlyt feketetett arra, hogy megmutassa az anyósülésen ülő Misinek a motorosan vezérelhető ülést. Az út nagyjából 10-15 perc lehetett, és 6.50-be került volna, viszont a 6 eurós kuponunk segítségével 0.50 eurora redukálódott a fuvar összege.

A végleges szállásunk csak március közepétől lesz szabad, ezért airbnb-n foglaltunk egy szállást az első időszakra. Házigazdánk Luis (szigorúan s-sel) segítségünkre sietett érkezésünkkor, felkapta a legnehezebb bőröndöt (28 kg) és felszaladt vele a 3. emeletre. Szerintem azóta is bánja szegény. A lakás egy hagyományos(nak tűnő) építésű házban van. Lift nincs, csak egy nagyon szűk lépcsősor. Valami oknál fogva a lépcsőházban nincs világítás, csak a legfelső emeleten, így telefonnal kellett világítanunk az első szakaszon. A lakás egyébként kellemes, kicsit furcsa elrendezésű, de ízlésesen berendezett. A szobánkban van egy hatalmas ágy egy hatalmas meleg takaróval, egy komód sok porfogóval, két szekrényke és egy olajradiátor. A lakásban hűvös van, hisz alapvetően nincs fűtés, de az ágytakaró nagyon jól kompenzál, nem fáztunk éjjel egyáltalán.

Szobánk

 

Szobánk 2

Szobánk 3

Megérkezésünk után még egy ideig ébren voltunk, függtünk kicsit az interneten, aztán 11 óra körül ki is dőltünk.

Kommentek